Volt
olyan, akit akartam, s volt olyan, akinek
hazudtam, s lesz még
olyan, akivel újra
teszem. Volt olyan, aki megkapott, s volt
olyan,
aki elhagyott, s lesz még olyan, akitől
elviselem. Volt olyan, aki
rám talált, s volt
olyan, aki csak megkívánt, s lesz még olyan,
akit csak én akarok. Volt olyan, aki felkavart,
s volt olyan, aki
elzavart, s lesz még olyan,
akinél ott maradok.
"És
ha elveszíted önmagadat, két választásod
marad: vagy
visszatalálsz ahhoz, aki
voltál,vagy örökre elveszíted. Mert
néha
kívülről
kell nézned önmagad, hogy eszedbe jusson,
milyen
akartál lenni, és hogy ehhez képest
milyen ember lett belőled."
Haragjában
gyakran olyanokat mond az
ember, amit maga sem hisz, utólag csak
megbánni tudja. El kell fogadni a
megbánásokat. Sőt, egy idő
után el kell
felejteni a sérelmeket. Nem szabad őket
naponta újra
meg újra bemagolni.
FÉRFIAKNAK !!!
A nők
hűtlenségének oka ti vagytok. Ritkábban a
tévelyegni vágyó nő
maga. De sokkal inkább ti.
Mert megszerezni
Mert megszerezni
az asszonyt van
tudásotok. Megtartani nincs.
Ahhoz már kevés az
Ahhoz már kevés az
ész, a lélek, a
tehetség. Meg az akarat. Az hiányzik
leginkább. Mert
leginkább. Mert
azt hiszitek
balga módon, ha már Isten
megteremtette
a nőt, és mellétek helyezte
háztartásbelinek,
háztartásbelinek,
ott is marad
örökké. Ne higgyétek, nem
marad. Mert azt
marad. Mert azt
gondoljátok, ha
odacsaptok az asztalra -
pénzt, öklöt,
pénzt, öklöt,
lehetőséget -, akkor a nő
párás szemmel néz
fel rátok, s
fel rátok, s
hálálkodik, míg csak él. Ne
gondoljátok, nem
néz. És nem
néz. És nem
hálálkodik. Mert biztosak vagytok
mindabban,
amit tesztek,
amit tesztek,
ettől önelégültté lesztek, megcsaltok,
de
csalatkozni nem
csalatkozni nem
bírtok. A vége ennek nem kérdéses.
Impulzus vadászat
Impulzus vadászat
kezdődik, ráadásul intenzíven. Mert a nők
rosszul tűrik az
rosszul tűrik az
elhanyagolást. Rohadt kevés nekik a pénz, a
jó- vagy a
jó- vagy a
rossz mód, amiben élnek, a biztos családi
háttér, a főzés,
háttér, a főzés,
takarítás és mosás lehetősége, nem várják
remegve az
remegve az
áttévézett estéket vagy a korán kelést a
nyafogó gyerekkel.
nyafogó gyerekkel.
Végzik, teszik, csinálják, mert kell. Más nincs.
Ezzel
Ezzel
ellentétben minden porcikájuk vágyik a
lélekre, a testre, a
lélekre, a testre, a
szellemre. A szép szóra, a sikító szexre, a bor
mellett
mellett
átbeszélt
éjszakára. Érthető végül is tán.
Nincs más hátra,
Nincs más hátra,
férfiak:
adjátok meg a nőknek, amire
vágynak. Mert
vágynak. Mert
különben nézhettek ki
a fejetekből bambán,
mikor rájöttök
mikor rájöttök
hogy bár az asszony otthon
mosolyogva
vacsorával titeket
vacsorával titeket
vár, a lopott óráiban már rég más
ágyára és
vágyára jár.
vágyára jár.
Rendületlen szeretettel."
Én
jó vagyok, ha van miért, én hű
vagyok, ha van
kiért, én
szeretek, ha kellemes, én
szenvedek, ha érdemes.
SzeretIek!
Más
csókol, más szeret és más karja
zár. De emléked
megvan,
szívembe temetem, bárhová
bújsz én
sohasem feledem.
Aki
után szíved vágyik, szeresd azt
mindhalálig, mert
boldog csak
azzal lehetsz, akit tiszta
szívből igazán
szeretsz!
Még kislány
voltam a mesékben hittem,
de felnőttem s vele a hitem, azóta tudom
, hogy minden elmúlik földön s égen,
de nem múlik el a szeretet a szívben
Ha tudnád hányszor
gondolok rád
,
s hányszor töltöm ébren az éjszakát
s hányszor töltöm ébren az éjszakát
,
s hány könny szökik szememre érted,
s hány könny szökik szememre érted,
s mindez azért van, mert Szeretlek Téged!
És mert egy gyenge pillanatomban ,
Rosszul döntöttem
!
Könnyes szemmel a
hívásod várom,
a fájdalom ajtaját magamra zárom.
Bújtass el, hisz egyedül fázom,
s lelkedben szeress, ha néha hiányzom!
Sokszor
gondolok rád, és ez fáj nekem,
mióta elmentél más lett az életem.
Más lett az éj és más a nappal,
már csak álmaimban, halmozol édes szavaiddal.
Rád
gondolok titokban,
szerelem tüze lángol arcomban,
szeretnélek látni, gondolatban veled szállni.
Karodba belebújni, s a magánytól elbúcsúzni!
Mért fáj a szerelem, mért kell szenvedni érte,
majd, ha minden
elmúlik megtudod miért sírtam
érted!!
Mikor rád
gondolok, megremeg a lelkem,
ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem.
Mindig itt vagy velem, mégis oly távol
,
csak én tudom, hogy mennyire hiányzol.
csak én tudom, hogy mennyire hiányzol.
Megírom most
Neked, hogy nagyon szeretlek,
bárhova visz a sors, el nem feledlek
. Messze vagyok Tőled, nagyon távol
,
de, ha szíved szeret, engem megtalálsz bárhol!
de, ha szíved szeret, engem megtalálsz bárhol!
Távol tőled
szomorú az élet. Szívem azt
dobogja, látni szeretnélek.
Ezzel a pár sorral azt üzenem néked,
nem élhetek úgy, hogy ne
lássalak
téged!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése