2013. május 13., hétfő

idézet 1


Volt olyan, akit akartam, s volt olyan, akinek

hazudtam, s lesz még olyan, akivel újra

teszem. Volt olyan, aki megkapott, s volt

olyan, aki elhagyott, s lesz még olyan, akitől

elviselem. Volt olyan, aki rám talált, s volt

olyan, aki csak megkívánt, s lesz még olyan,

akit csak én akarok. Volt olyan, aki felkavart,

s volt olyan, aki elzavart, s lesz még olyan,

akinél ott maradok.






"És ha elveszíted önmagadat, két választásod

marad: vagy visszatalálsz ahhoz, aki

voltál,vagy örökre elveszíted. Mert néha

kívülről

kell nézned önmagad, hogy eszedbe jusson,

milyen akartál lenni, és hogy ehhez képest

milyen ember lett belőled."






Haragjában gyakran olyanokat mond az

ember, amit maga sem hisz, utólag csak

megbánni tudja. El kell fogadni a

megbánásokat. Sőt, egy idő után el kell

felejteni a sérelmeket. Nem szabad őket

naponta újra meg újra bemagolni.










                           FÉRFIAKNAK !!!





A nők hűtlenségének oka ti vagytok. Ritkábban a


tévelyegni vágyó nő maga. De sokkal inkább ti. 


Mert megszerezni


az asszonyt van tudásotok. Megtartani nincs. 


Ahhoz már kevés az



ész, a lélek, a tehetség. Meg az akarat. Az hiányzik 


leginkább. Mert


azt hiszitek balga módon, ha már Isten


megteremtette a nőt, és mellétek helyezte 


háztartásbelinek,


ott is marad örökké. Ne higgyétek, nem 


marad. Mert azt 


gondoljátok, ha odacsaptok az asztalra - 


pénzt, öklöt,


lehetőséget -, akkor a nő párás szemmel néz 


fel rátok, s 


hálálkodik, míg csak él. Ne gondoljátok, nem 


néz. És nem 


hálálkodik. Mert biztosak vagytok mindabban,


 amit tesztek,


ettől önelégültté lesztek, megcsaltok, de 


csalatkozni nem


bírtok. A vége ennek nem kérdéses. 


Impulzus vadászat


kezdődik, ráadásul intenzíven. Mert a nők 


rosszul tűrik az


elhanyagolást. Rohadt kevés nekik a pénz, a 


jó- vagy a 


rossz mód, amiben élnek, a biztos családi 


háttér, a főzés,


takarítás és mosás lehetősége, nem várják 


remegve az 


áttévézett estéket vagy a korán kelést a 


nyafogó gyerekkel.


Végzik, teszik, csinálják, mert kell. Más nincs. 


Ezzel 


ellentétben minden porcikájuk vágyik a 


lélekre, a testre, a


szellemre. A szép szóra, a sikító szexre, a bor 


mellett 


átbeszélt éjszakára. Érthető végül is tán. 


Nincs más hátra,


férfiak: adjátok meg a nőknek, amire 


vágynak. Mert 


különben nézhettek ki a fejetekből bambán, 


mikor rájöttök


hogy bár az asszony otthon mosolyogva 


vacsorával titeket


vár, a lopott óráiban már rég más ágyára és 


vágyára jár.


Rendületlen szeretettel."











Én jó vagyok, ha van miért, én hű

 vagyok, ha van

 kiért, én szeretek, ha kellemes, én

 szenvedek, ha érdemes.

 SzeretIek!



Más csókol, más szeret és más karja

 zár. De emléked

 megvan, szívembe temetem, bárhová

 bújsz én

 sohasem feledem.










Aki után szíved vágyik, szeresd azt 


mindhalálig, mert



 boldog csak azzal lehetsz, akit tiszta 


szívből igazán



 szeretsz!













Még kislány voltam a mesékben hittem,

de felnőttem s vele a hitem, azóta tudom

, hogy minden elmúlik földön s égen,

de nem múlik el a szeretet a szívben
  
Ha tudnád hányszor gondolok rád
,
s hányszor töltöm ébren az éjszakát
,
s hány könny szökik szememre érted,

s mindez azért van, mert Szeretlek Téged!

És mert egy gyenge pillanatomban ,

Rosszul döntöttem !


Könnyes szemmel a hívásod várom,

a fájdalom ajtaját magamra zárom.

Bújtass el, hisz egyedül fázom,

s lelkedben szeress, ha néha hiányzom!

 Sokszor gondolok rád, és ez fáj nekem,

mióta elmentél más lett az életem.

Más lett az éj és más a nappal,

már csak álmaimban, halmozol édes szavaiddal.



 Rád gondolok titokban,

szerelem tüze lángol arcomban,

szeretnélek látni, gondolatban veled szállni.

Karodba belebújni, s a magánytól elbúcsúzni!




           Mért fáj a szerelem, mért kell szenvedni érte,

 majd, ha minden elmúlik megtudod miért sírtam

 érted!!



Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem,

ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem.

Mindig itt vagy velem, mégis oly távol
,
csak én tudom, hogy mennyire hiányzol.



Megírom most Neked, hogy nagyon szeretlek,

bárhova visz a sors, el nem feledlek

. Messze vagyok Tőled, nagyon távol
,
de, ha szíved szeret, engem megtalálsz bárhol!












Távol tőled szomorú az élet. Szívem azt


 dobogja, látni szeretnélek.


Ezzel a pár sorral azt üzenem néked,


nem élhetek úgy, hogy ne lássalak 


téged! 







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése