Csak néztem, ahogyan elsétálsz. végignéztem, ahogyan elsétálsz az életemből, ahelyett, hogy azt mondtam volna, maradj kérlek!... ha most változtathatnék ezen, hidd el, megtenném. még csak el sem mondtam, mennyire szeretlek. Lett volna rá alkalmam. mégsem tettem. mert büszke voltam. de ha lenne alkalmam változtatni, megtenném. ha visszamehetnék az időben, elmondanám, mit jelentesz nekem. ha visszamehetnék arra a napra, amikor találkoztunk, változtatnék mindenen. Nem azzal, hogy elsétálnék melletted, ahogyan mások mondják. azzal, hogy jobban megbecsülnélek. mert szeretni már nem tudnálak ennél jobban, de hidd el, ezzel is megpróbálkoznék. semmit nem bánok, egyetlen hibámat sem, csak ezt az egyetlen egyet. Hogy hagytalak elmenni, hogy nem mondtam el, mennyire szeretlek.. ha lenne alkalmam rá, hidd el most is megtenném.
Fiú:
Szia
Lány: Szia
Fiú: Hé, kérdezhetek valamit?
Lány:
Természetesen
Fiú: Játszanád a barát nőmet?
Lány: Ok, ki
előtt és mennyi ideig?
Fiú: Mindenki előtt és örökre
Az
élet nem azt a személyt adja meg neked
akit akarsz. Hanem azt akire
szükséged van
akinek segíthetsz, aki megbánt, aki szeret,
aki
elhagy, hogy olyan emberré válj akinek
lenned kell.
Önmagamról
megfeledkezve féltem őt,
tudván, hogy elvesztése egyben az én
vesztem is.
Évekig
harcoltam a saját szívem ellen,
mert féltem a bánattól, a
csalódástól
és a szenvedéstől. Mindig tudtam, hogy
az igazi
szerelem mindezek fölött áll és
hogy még meghalni is jobb, mint
szerelem nélkül élni. Ha csupa
szenvedés és csalódás és
magánaz ára,
akkor is megéri szerelmes lenni.
Szeretlek
még mindig, eddig meg is
haltam volna érted, ma már nem
tenném.
Csalódtam benned, hittem a
szavaidnak, bíztam, mindez hiába.
Egyszer már megbocsátottam a
hazugságaid, megbocsátottam
másodszorra is, sőt megbocsá
tottam volna harmadszorra is
századszorra is. De te mit tettél?
Faképnél hagytál,
kihasználtál és
eldobtál, mint egy rongyot. Ennek
ellenére nem
haragszom, csupán
csalódottságot érzek, és ezek után
szeretlek
és még mindig
megbocsátanék. Mi ez, ha nem egy
tényleg őszinte
szívből jövő szeretet,
mely örökké tart?
Arcába
mondtam, hogy nem szeretem
Lestem, hogy erre majd mit mond
nekem
Gyötörtem, kínoztam szüntelenül
,
Féltékeny voltam oly kegyetlenül
Féltékeny voltam oly kegyetlenül
Hazudtam néki, hogy más férfi vár
Ha
estére randevúnk volt
Szerettem volna, ha könnyet ejt már,
De
ő csak kacagva fölém hajolt
Azt mondta: "szeretsz te
engem
Szíved enyém, érzem én
S én ellöktem
magamtól durván,
S ő döbbenten nézett reám.
A
két szemét még most is látom
Könny nélkül sírt, csak
nézett vádlón
Egy percig állt, sebzetten, bénán
Nem
szólt egy szót, csak elment némán.
Hervadt
fa levél hullt a fáról
S elvitte őt az őszi szél
Mégis
minden este visszavárom,
Mert szívem csak őérte él.
Elmúlt
a tavasz és elmúlt a nyár
Szomorú szívem csak őreá
vár
Belátom, hibáztam! Megbántam én!
Él mégis bennem egy halvány remény,
Visszatér hozzám, ha eljön az ősz,
És
rájön, hogy szeretem őt.
Szerelmünk
emléke mindent legyőz
S éppen úgy szeret majd, mint
azelőtt.
Már érzem a csókját a számon
És látom a lágy mosolyát,
.
A vétkemet százszor is bánom,
A vétkemet százszor is bánom,
És várom hívó szavát.
-Ő az új barát nője?
-Igen.
-Haragszol rá?
-Nem.
-Hiányzik?
-Nem.
-Szereted?
-Már nem.
-Akkor töröld le a könnyeidet..
Mindig
téged vártalak,
nem
volt nálad fontosabb,
azt hittem, örökre így marad.
De látod, nem bírtuk tovább,
pedig úgy vigyáztam rád,
hogy jobban nem vigyáz majd senki más.
És eljutottunk eddig, láthatod,
hogy minden lépés már csak fájdalom,
amit feléd tennék, és mégis hozzád indulok.
Nem
amiatt sírok, amiket mondtál nekem.. leginkább az fáj, amit nem
mondtál ki
Néha az egyetlen dolog amit még meg kell tennünk az, hogy utoljára
átöleljük aztán elengedjük egymást
Akárhányszor elköszönünk, mindig egy kicsit belehalok
mert
tudom milyen érzés, mikor elveszíted azt akit annyira akartál, és
minden amid van romba dől..
Az egyetlen dolog, ami még nehezebb, mint elsétálni, az az .......... hogy ne nézz vissza!
Olyan
ez az érzés, mintha szárnyakat adnál nekem, de azt mondanád,
hogy tilos repülnöm velük
Nem mindenki azért hagy el, mert el akar menni... van aki azért
megy el mert már nincs értelme tovább maradni !!!!!!!!!!!!!!
"Fájdalom
az, ha tudod mit nem szabadna érezned,
De mégsem tudsz tenni ellene semmit
Fájdalom az, ha szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél.
Fájdalom az, ha csendben maradsz, pedig kiáltani szeretnél..."
De mégsem tudsz tenni ellene semmit
Fájdalom az, ha szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél.
Fájdalom az, ha csendben maradsz, pedig kiáltani szeretnél..."
Az
embert nem a fájdalom öli meg, hanem a remény, amiben csalódott...
!!!