2013. május 15., szerda

idézet 8

Nem tudom elfelejteni az együtt töltött perceket most is rád gondolok , és a szívem megreped az élet egy szakadék s mi a két végén ülünk mert négyzetté vált a mi szerelmes körünk neked már csak egy név vagyok sajnos de nekem te vagy a világban a bajnok mert a szívemben még mindig te virágzol üzenem ordítva : szeretlek , hiányzol !





Csak néztem, ahogyan elsétálsz. végignéztem, ahogyan elsétálsz az életemből, ahelyett, hogy azt mondtam volna, maradj kérlek!... ha most változtathatnék ezen, hidd el, megtenném. még csak el sem mondtam, mennyire szeretlek. Lett volna rá alkalmam. mégsem tettem. mert büszke voltam. de ha lenne alkalmam változtatni, megtenném. ha visszamehetnék az időben, elmondanám, mit jelentesz nekem. ha visszamehetnék arra a napra, amikor találkoztunk, változtatnék mindenen. Nem azzal, hogy elsétálnék melletted, ahogyan mások mondják. azzal, hogy jobban megbecsülnélek. mert szeretni már nem tudnálak ennél jobban, de hidd el, ezzel is megpróbálkoznék. semmit nem bánok, egyetlen hibámat sem, csak ezt az egyetlen egyet. Hogy hagytalak elmenni, hogy nem mondtam el, mennyire szeretlek.. ha lenne alkalmam rá, hidd el most is megtenném.







Fiú: Szia
Lány: Szia
Fiú: Hé, kérdezhetek valamit?
Lány: Természetesen
Fiú: Játszanád a barát nőmet?
Lány: Ok, ki előtt és mennyi ideig?
Fiú: Mindenki előtt és örökre





Az élet nem azt a személyt adja meg neked


akit akarsz. Hanem azt akire szükséged van


akinek segíthetsz, aki megbánt, aki szeret,


aki elhagy, hogy olyan emberré válj akinek


lenned kell.





Önmagamról megfeledkezve féltem őt,


tudván, hogy elvesztése egyben az én


vesztem is.








Évekig harcoltam a saját szívem ellen,




mert féltem a bánattól, a csalódástól




és a szenvedéstől. Mindig tudtam, hogy




az igazi szerelem mindezek fölött áll és




hogy még meghalni is jobb, mint



szerelem nélkül élni. Ha csupa




szenvedés és csalódás és magánaz ára,



akkor is megéri szerelmes lenni.











Szeretlek még mindig, eddig meg is


haltam volna érted, ma már nem


tenném. Csalódtam benned, hittem a


szavaidnak, bíztam, mindez hiába.


Egyszer már megbocsátottam a


hazugságaid, megbocsátottam


másodszorra is, sőt megbocsá


tottam volna harmadszorra is


századszorra is. De te mit tettél?


Faképnél hagytál, kihasználtál és


eldobtál, mint egy rongyot. Ennek


ellenére nem haragszom, csupán


csalódottságot érzek, és ezek után


szeretlek és még mindig


megbocsátanék. Mi ez, ha nem egy


tényleg őszinte szívből jövő szeretet,


mely örökké tart?







Arcába mondtam, hogy nem szeretem






Lestem, hogy erre majd mit mond nekem






Gyötörtem, kínoztam szüntelenül




,
Féltékeny voltam oly kegyetlenül






Hazudtam néki, hogy más férfi vár







Ha estére randevúnk volt






Szerettem volna, ha könnyet ejt már,






De ő csak kacagva fölém hajolt





Azt mondta: "szeretsz te engem





Szíved enyém, érzem én





S én ellöktem magamtól durván,





S ő döbbenten nézett reám.




A két szemét még most is látom





Könny nélkül sírt, csak nézett vádlón





Egy percig állt, sebzetten, bénán





Nem szólt egy szót, csak elment némán.



Hervadt fa levél hullt a fáról





S elvitte őt az őszi szél





Mégis minden este visszavárom,





Mert szívem csak őérte él.





Elmúlt a tavasz és elmúlt a nyár






Szomorú szívem csak őreá vár






Belátom, hibáztam! Megbántam én!






Él mégis bennem egy halvány remény,






Visszatér hozzám, ha eljön az ősz,





És rájön, hogy szeretem őt.



Szerelmünk emléke mindent legyőz





S éppen úgy szeret majd, mint azelőtt.






Már érzem a csókját a számon






És látom a lágy mosolyát,




.
A vétkemet százszor is bánom,






És várom hívó szavát.










-Ő az új barát nője?


-Igen.


-Haragszol rá?


-Nem.


-Hiányzik?



-Nem.


-Szereted?


-Már nem.


-Akkor töröld le a könnyeidet.. 





Mindig téged vártalak,


nem volt nálad fontosabb,

azt hittem, örökre így marad.

De látod, nem bírtuk tovább,

pedig úgy vigyáztam rád,

hogy jobban nem vigyáz majd senki más.

És eljutottunk eddig, láthatod,

hogy minden lépés már csak fájdalom,

amit feléd tennék, és mégis hozzád indulok.










Nem amiatt sírok, amiket mondtál nekem.. leginkább az fáj, amit nem mondtál ki



Néha az egyetlen dolog amit még meg kell tennünk az, hogy utoljára átöleljük aztán elengedjük egymást





Akárhányszor elköszönünk, mindig egy kicsit belehalok mert tudom milyen érzés, mikor elveszíted azt akit annyira akartál, és minden amid van romba dől..




Az egyetlen dolog, ami még nehezebb, mint elsétálni, az az .......... hogy ne nézz vissza!




Olyan ez az érzés, mintha szárnyakat adnál nekem, de azt mondanád, hogy tilos repülnöm velük





Nem mindenki azért hagy el, mert el akar menni... van aki azért megy el mert már nincs értelme tovább maradni !!!!!!!!!!!!!!





"Fájdalom az, ha tudod mit nem szabadna érezned,
De mégsem tudsz tenni ellene semmit
Fájdalom az, ha szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél.
Fájdalom az, ha csendben maradsz, pedig kiáltani szeretnél..."










Az embert nem a fájdalom öli meg, hanem a remény, amiben csalódott... !!!