idézet 17

                  A boldogság csak hópehelynyi
                        örülj neki ameddig lehet,
            megfogni ne akard, markodba ne zárd,
             mert mire megfogod, üres lesz a kezed.

Mindnyájan vágyunk arra, hogy felfigyeljenek ránk, megértsenek és dédelgessenek bennünket.  Mindannyian különlegesnek és egyedinek érezzük  magunkat, és sóvárgunk, hogy legyen valaki, aki  hozzánk hasonlóan különleges, akivel kölcsönösen  megbecsülhetjük egymást. Azt akarjuk, hogy legyen  valaki, aki kiválaszt bennünket, és a maga világának  közepébe helyez. Romantikát akarunk, hogy      elevennek, szükségesnek és pótolhatatlannak                                      érezhessük magunkat.

 Mikor elveszítesz valakit ki a Világot jelenti:nehezen  de felállsz. Ha ez megtörténik még egyszer: felállsz 

                      de  nem leszel soha a régi.

                                   Törött szárnnyal
                                   jöttem e világra
                             angyalt játszani neked.
                                Későn vettem észre,
                                  tudnék repülni is
                                         veled.

                                                                  minden hazugság 
                           csak az nem, hogy szeretlek
                      hogy sugarát őrzöm két szemednek
                   minden igaz, csak az nem, hogy feledlek
                  hogy nem gondolok rád, hogy eltemetlek
                    minden játék, csak szerelmem nem az -
                     az én szívem mindig ugyanaz - minden
                      változik, csak lelkem változatlan és
                         bennem élő képed mozdulatlan
                          s ha egyszer minden-minden
                                elveszett, én akkor is
                                  mindig itt leszek
                                         NEKED!

                         Egyszer csak felbukkantál,
                       a kusza nappalban rám találtál,
                           s odalett minden rettenet,
                              félelem és remegés.
                        Maradj még itt, halkan velem,
                         amíg felfedez a tekintetem,
                                s annál is tovább,
                          amíg ölébe vesz a halál.

                                           A boldogság olyan madár, 
                           amit bezárni, megkötni 
                                    nem lehet.
                           Nekünk kell úgy élni, 
                      hogy velünk maradjon és 
                          elkísérjen egy életen át.

              Nem kérek sokat, csak egy mosolyt,
                  egy kis biztatást vagy kacsintást
                pajkos hunyorítást - nem sok ez?
              Vagy kezed simogató mozdulatát
               egy intést - jöjj! -, s boldog leszek

         Virágot adhatnék száz szálat vagy ezret, 
           de szerető szívet csak egyetlen egyet!

Hogyha a lelked úgy érzed rátalált a másik felére, akkor még Ti magatok sem választhatjátok el magatokat egymástól…addig lökdös majd egymás útjába az élet amíg fel nem ismeritek az előre                                 megírt sorsotokat…

     Az emberek azt mondják, hogy megváltoztál, ha           megszűnsz úgy viselkedni, ahogy nekik megfelel.

  Hosszú évekig számtalan különféle módszert         bevetve hajszoltam a boldogságot, és a közben  felhalmozott rengeteg szerzemény és eredmény a      végén teljesen tönkretett. Az élet, ha túlzottan  hajszolod, végül a sírba visz. Az idő, ha üldözöd, pont úgy fog viselkedni, mint egy bűnöző: mindig i s egy megyével vagy egy szobányival előtted jár,  megváltoztatja a nevét és a hajszínét, csak hogy  egérutat nyerjen, épp amikor az új letartóztatási            paranccsal a kezedben belépsz a motel  előcsarnokába, ő kioson a hátsó ajtón, csak egy  égő cigarettavéget hagyva a hamutartóban, hogy    cukkoljon. Valamikor meg kell állnod, mert az       idő nem fog. Be kell ismerned, képtelen vagy  fülön csípni. Arra is rá kell jönnöd, hogy nem is    ez a feladatod. Egy bizonyos ponton túl fel kell        adnod az üldözést, meg kell állnod, és hagynod               kell, hogy a boldogság rád találjon.

           Tudod mi az igazi szenvedés? Nézni, ahogy                        szertefoszlik az álmod, és mosolyogni,

                   mintha minden rendben lenne ..

 Ha nem keres, nem is voltál igazán fontos számára                                               soha!

          Ha még mindig keresed azt a személyt, aki                megváltoztatná az életedet, vess egy pillantást a                                               tükörbe.

   Nem luxus amire vágyom csak arra ,hogy eltudjam                      tartani tisztességgel a családom

     AMÍG A SZÍVEM UTOLSÓT NEM DOBBAN SZERETNI FOGLAK AZ ÉLETEMNÉL IS JOBBAN

Vannak olyanok, akik ok nélkül bántanak, fájdalmat okoznak, és te így megtanulod becsülni a szeretetet és a törődést. Vannak, akik a mélybe löknek, hagynak lezuhanni, de így tudsz majd mindig felállni. Vannak, akiket elveszítesz, mert meghalnak, te pedig így                            tanulod meg értékelni az életet...

                   Szeretnék ott lenni, ahol te vagy,
                    kisimítani arcodból a ráncokat,
                    letörölni szemedből a könnyed,
                 hinni, hogy velem együtt könnyebb.

 Szeretlek, mert eljöttél az életembe. Ebben benne van      minden... És most együtt vagyunk, és szeretjük              egymást. Úgy érzem, nem tudnék élni, ha nem                      szeretnélek. Te vagy az éltető levegőm.

 Idő és távolság nem számít.Akit szeretsz, arra előbb-       utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy          hangolva vele. Sőt, nem csak hangolva, kötve is.

                          Mit jelent téged szeretni?
                Madarak énekében hangodat keresni,
               féktelen szenvedélyt válladon pihegni,
              szerelmes éj után mámorban heverni.
                   Bőröd illatát ezer közül tudni,
              az igazban hinni, sohasem hazudni,
              hinni benned és vigyázni fényedet,
                rajzolni föléd végtelen kék eget.

         Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
               S csak akkor szűnik ez a szerelem,
            ha meghalok s hideg gödörbe tesznek.
           S vajon akkor meg fog-e szűnni? Nem!

                   Ha majd a sok hazugság véget ér!
                 s te megszeretsz szilaj szerelmemért,
             ha nem lesz szíved már, hogy megtagadj
                   s pirosra gyullad arcodon a fagy
                    s forró tüzes vér-rózsa nyíl reája;
                        aranyhajad fojtó Niagarája
                    elönti sápadt főm s fejem felett
                örök tavaszt ragyog rám két szemed
                  és átfog két kar, perzselő, fehér...
                Ha majd a sok hazugság véget ér!!

A szerelem nem győzelem, ahol megnyered magadnak       azt, akit szeretsz. A szerelem igazából kőkemény            vereség. Le kell győzzenek ahhoz, hogy tiszteld és                            igazán értékelni tudd a másikat.

              Ne hazudj, ne lopj, ne csalj és ne igyál.

                  De ha hazudsz, hazudj kegyesen,
                     Ha lopsz, lopj csókot édeset,
              Ha csalsz, csalj mosolyt az arcára,
          Ha iszol, idd a kedvesed minden szavát

               Nem tudsz olyan közel lenni hozzám, 
                  hogy ne hiányoznál szüntelenül.

Mindenki arról álmodozik, hogy egy napon belép egy     férfi, aki meglátja bennük az igazi nőt, az érzéki            asszonyt, a hűséges társat, a megértő barátnőt.

Azt akarom, hogy úgy nézzen rám, hogy igen, ő hozzám tartozik, de tudja azt, hogy mennyire törékeny minden, ami mögöttem lapul. Tudjon róla, tudjon mindenről, és pont ezért ragyogjon a szeme. Éreztesse, hogy több vagyok, mint aminek érzem magam

            Ha egy könnycsepp legördül arcomon,
               az azért van, mert hiányzol nagyon,
             a hiányod megszokni soha se fogom,
           mert itt élsz szívemben, s ez jó nagyon!!

         Az angyalok úgy hívják: égi gyönyörűség,

             Az ördögök úgy nevezik: pokoli kín,
             Az emberek azt mondják: szerelem.

 Nincs múlt se jövő csak a pillanat mely boldogságot jelent abba a pillanatban mikor vele lehetsz, de ne feledjük a pillanat se tart örökké bárhogy kívánnánk

     Ezen a világon nem vagy Te hiába,tudnod kell,
         valahol egy másik ember még Rád is várhat.
         Nyújtja remegő kezét, hisz szeretetre éhes,
      lehet, hogy neki Te leszel az utolsó reménye.

                         Félek, ezen az éjszakán
                          Az álmok is alszanak
                        Csak én vagyok ébren,
                      Bennem a magány dalol
                        Talán messze-messze
                       Te már alszol valahol
                     És álmodsz is, tán rólam
                        De reggelre elfelejted
                        Érzed, egyre közelebb
                          Hoznak hozzám a
                            Rohanó percek

                        Nem voltam rossz sosem,
                           csak szeretetre éhes,
                     nekem is van érző szívem,
                          mi szeretni is képes.
                     Egyszer talán lesz valaki,
                         ki megtalálja bennem
                      az elfojtott, forró tüzet,
                           mellyel égni mertem.

                Nem az a fontos, hogy meddig élünk,

                     Hogy meddig lobog vérünk,
             Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
                 Hanem az, hogy volt egy napunk,
                       Amiért érdemes volt élni.

Őrizd a lángot, ne hagyd kihunyni, benned
a jóság, benned a szépség! Ne törődj a rút,
csúnya világgal! Szeresd önmagad,benned az érték.
Tanulj meg felemelt fejjel járni, tanulj meg hinni!