idézet 2

A párnámra könny hull, mert nem

 lehetek veled,

 szívemben fény ragyog, mert NAGYON

 Szeretlek!

          Ha ezt a pár sort olvasod

       magányos szívemet láthatod.

     Gyenge szenvedő tested ábrázol,

        mert ő is érzi, hogy hiányzol!

    Szeretlek, mint pingvin a fagyot.

      Szeretlek, mint virág a napot.

      Szeretlek, mint virslit a kutya,

    ha mással járnál, megütne a guta.

  Olyan szomorú mindig egyedül lenni,

      Valakit mindig hiába keresni.

    Valakit várni, ki nem jön többé,

   Valakit szeretni titokban örökké! 

 Az a legszerelmesebb szív, mely nem

   tűr karcolást, mely inkább vérzik,

       mint szeressen mást.

        Meghal a remény és meghal a lélek,

   Egyszer még sajnálni fogod, mi semmivé lett.

    Ekkor már késő, meghalt a lélek:

          Szeretlek Téged amíg csak élek...

 Az ember erős, de a szíve megszakad,

     ha azt, akit szeret, szeretni nem

                       szabad.

  Nem tudlak és nem is foglak elfeledni,

     kár, hogy így kellett megtanulnom

                       szeretni.

  Te nem csak egyszerűen itt hagytál és elmentél,

          Hanem szabályosan elfutottál.

De van egy dolog,amit itt hagytál magad mögött.

        Egy dolog,amire nem tudok rájönni:

          Vajon afelé futottál amit akarsz?

     Vagy az elől futottál el ilyen messzire,

                   Amit félsz akarni ?  

Fájdalom az...

Amikor a szerelmed ott van melletted, és te

nem tudod neki bevallani,hogy szereted...

Fájdalom az, amikor tudod,hogy mit nem

szabadna érezned és mégsem tudsz ellene

semmit sem tenni ..

Fájdalom az amikor szenvedni látod azt,akiért

mindent megtennél..

Fájdalom az amikor csendben maradsz pedig

kiáltanál ....

Remélem emlékké válok majd idővel és a

múltad leszek,ha akarod eszedbe jutok

majd,ha eszedbe jut a mosolyom,néhány

kedves szavam, az érintésem.. Ez leszek én :

Egy megfakult emlék kép , mely rád nevet.

Múlt leszek, mert a jövőd nem lehettem...

  Azt az utat ami mögötted van már nem 

  javíthatod meg, viszont azt az utat, ami 

      előtted áll még szebbé teheted.

   Nem múlik. Egyszerűen nem múlik,

   bármit is tettél vagy mondtál, nem

múlik el, nem tudom leállítani. A kezem

  önkéntelenül is nyúlna feléd, a lelkem

  ösztönösen hozzád kívánkozik. Olyan,

         minta megszűnnék létezni.

  Őrülten hiányzol, és nem tudok ellene

   tenni, nem tudom, mi ez a dolog, de

     képtelen vagyok leállítani. Vagy

    nevezzük a nevén, ez a romlott

       szerelem. Nem tudom kiölni

                    magamból.

        Melléd simulok, elmesélem:

 
       butaság volt az elmenésem,

 
               de jó volt a távol

 
        ott égett belém: hiányzol.

 
Lehetsz te bárhol, bárkivel, soha nem

tudnálak kitépni magamból és, hogy őszinte

legyek, hiába is Akarnám se tudnám a kicsike

szíved örökké az életem rabja lesz!

 
Hibáztam sok mindenben, becsaptalak

százszor

, 
De sose tudhatod, mi miért volt, mert annyira

nem foglalkoztál velem, hogy megkérdezted

volna mi a baj kedvesem?

... 
Akkor fogadjuk el ami történt, de a szívünket

miben őszinte tiszta érzés volt, vigyázzunk

rá és tartsuk meg örökre !