idézet 4

Elmentél, már rég elmentél, most már

mással vagy. Én is mással vagyok.

De a szívem egy darabja még össze van

törve. De már nem fáj, mert ezt a darabot

elvitted magaddal, és örökké nálad lesz.

Már csak a hiányát érzem. A hiányod,

mert örökké hiányozni fogsz. És bár már

nem vagyok szerelmes, mégis szeretlek,

jobban mint egy barátot, és azt hiszem

ez már nem fog változni. Amikor

eszembe jutsz, nem akarom, de könnybe

lábad a szemem. Ilyenkor egy éjszakán át

sírdogálok, az emlékekre gondolva

Eszembe jut egy illat, egy tekintet

érintés, vagy néhány szó. Vannak dalok,

helyek, filmek, amikről csak te jutsz

eszembe. Megtanítottál szeretni, te voltál

az első szerelmem, de az első szerelem

mindig véget ér. Lehet nem kellett volna

véget érnie, de mégse adtam utolsó

esélyt, és talán ennek így kellett lennie.

Boldog tudok már lenni, mert tudom,

hogy te az vagy, valahol máshol, valaki

mással, de boldog vagy, ezért én is.

Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,

 
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek!

 
Könnyeim hullnak, a párnára borulva sírok

        egy végtelen könyvet lapozva!

 
    Tudom már elmúlt vége a szépnek,

 
     szépen lassan eltűnnek a képek!

 
   Sebeim maradnak nyitva a világnak,

példát mutatva, gátat szabva a hibáknak!

Nekem nem kell más, csak téged akarlak.

 
Ha volt is más, feledem, csak téged

                           akarlak.

     Nem tudom Mi történik Én Velem
       Nem tudom Ez Ellen Mit tegyek
           Csak annyit tudok Szeretem
              És Soha el Nem felejtem
           És Sírva Ordítom A világba
                  Szeretlek De Hiába

            Este, ha kigyúlnak a csillagok,

          úgy fáj, hogy te ott én itt vagyok.

        Felsír bennem a hozzád szóló vágy,

            rólad álmodom át az éjszakát!

          Ő kapcsolatban van . ő boldog . 

                     a párja ♥ - et ír .

        5 - en belikeolják 15 - en írják ,

    hogy sokáig !  20 - an gratulálnak , 4 - en

   viccelődnek , és 1 embernek .. annak az

     egynek pedig megszakad a szíve ...:(

        A legnagyobb hibám nem az volt,

          hogy beléd estem, hanem az,

            hogy azt hittem te is belém.

kitörölhetem az üzeneteidet, de sosem fogom

                 elfelejteni mit írtál..

  abbahagyhatjuk a beszélgetést, de sosem

         fogom elfelejteni a hangod..

abbahagyhatjuk egymás ölelését, de sosem

           fogom elfelejteni az illatod…

 Ismered ezt az érzést? Azt, hogy már nem

 keresed mindenhol, sőt, néha már látni se

 akarod. Azt mondod másoknak, hogy nem

 szereted, néha már te is elhiszed.. Elhiszed,

  hogy túl vagy rajta.. aztán egy hideg őszi 

este hazafelé jövet felbukkan a szívedben a

 hiány, s rájössz, hogy semmi másra nem

             vágysz jobban, minthogy

  utánad rohanjon, és szorosan magához

  öleljen és a füledbe súgja: 'Hiányoztál'..

Volt már olyan, hogy folyamatosan kerested

 egy ember társaságát? Hogy csak akkor

 mosolyogtál ha ő a közeledben volt? Volt már

 olyan, hogy egész nap titokban figyelted és

 mikor rád nézett zavartan fordítottad el a

 fejed?? Érezted már, hogy majd meghalsz a

 vágytól pedig tudod, hogy nem szabad..?!

            Tudod, hogy tiltva van?!

Még ha te nem is látod, tudnod kell senkire 

nem néztem még ilyen szerelmesen.. Éppen

ezért rettegek, hogy neked adom mindenem,

 és egy napon majd arra ébredek, hogy már

                 nem vagy velem. :(

    Minden nap felkelek, magamra öltöm a

 mindennapos jelmezem, s sminkkel takarom

              el kisírt szememet.! ..

      Csodálattal néztem, ahogy csak egy kislány

      tud nézni. És nem az embert csodáltam akit

       láttam, hanem azt , akivé engem tett mikor

                           vele vagyok.♥

   .... Majd leültem egy sarokba, egy olyan

   helyre ahol nincs senki... Kizártam a

    külvilágot, és egyedül maradtam a

    gondolataimmal.. Sorba lejátszottam

   mindent újra és újra.. Az emlékeket, a

szerelmet, a barátokat, a szép pillanatokat, a

  könnyeket, a mosolyokat... MINDENT! És 

  mikor egy filmben a kedvenc jelenetemnél 

eszembe jut egy mondat, úgy döbbentem rá,

     hogy milyen vak voltam.. Magam köré 

   húztam egy hatalmas kő falat, kizártam a

        fontos dolgokat. Kizártam a fontos

    embereket az életemből.. A falat ugyan

        próbálták megmászni, de én sorra 

  taszítottam le őket.. Így nem csodálkozom,

     hogy feladták, hogy itt hagytak talán..

  S így lett saját kastélyának rabja a bukott

                        király lány,

S így lett börtönöm a csodaszép mese ország..