2014. október 17., péntek


Mostantól új helyen várlak titeket :)

Keressetek rám Facebook-on !!

Magdimanó idézetek :-)


2014. szeptember 1., hétfő

idézet 17

                  A boldogság csak hópehelynyi
                        örülj neki ameddig lehet,
            megfogni ne akard, markodba ne zárd,
             mert mire megfogod, üres lesz a kezed.



Mindnyájan vágyunk arra, hogy felfigyeljenek ránk, megértsenek és dédelgessenek bennünket.  Mindannyian különlegesnek és egyedinek érezzük  magunkat, és sóvárgunk, hogy legyen valaki, aki  hozzánk hasonlóan különleges, akivel kölcsönösen  megbecsülhetjük egymást. Azt akarjuk, hogy legyen  valaki, aki kiválaszt bennünket, és a maga világának  közepébe helyez. Romantikát akarunk, hogy      elevennek, szükségesnek és pótolhatatlannak                                      érezhessük magunkat.


 Mikor elveszítesz valakit ki a Világot jelenti:nehezen  de felállsz. Ha ez megtörténik még egyszer: felállsz 
                      de  nem leszel soha a régi.



                                   Törött szárnnyal
                                   jöttem e világra
                             angyalt játszani neked.
                                Későn vettem észre,
                                  tudnék repülni is
                                         veled.


                                                                  minden hazugság 
                           csak az nem, hogy szeretlek
                      hogy sugarát őrzöm két szemednek
                   minden igaz, csak az nem, hogy feledlek
                  hogy nem gondolok rád, hogy eltemetlek
                    minden játék, csak szerelmem nem az -
                     az én szívem mindig ugyanaz - minden
                      változik, csak lelkem változatlan és
                         bennem élő képed mozdulatlan
                          s ha egyszer minden-minden
                                elveszett, én akkor is
                                  mindig itt leszek
                                         NEKED!




                         Egyszer csak felbukkantál,
                       a kusza nappalban rám találtál,
                           s odalett minden rettenet,
                              félelem és remegés.
                        Maradj még itt, halkan velem,
                         amíg felfedez a tekintetem,
                                s annál is tovább,
                          amíg ölébe vesz a halál.


                                           A boldogság olyan madár, 
                           amit bezárni, megkötni 
                                    nem lehet.
                           Nekünk kell úgy élni, 
                      hogy velünk maradjon és 
                          elkísérjen egy életen át.





             
Nem kérek sokat, csak egy mosolyt,
                  egy kis biztatást vagy kacsintást
                pajkos hunyorítást - nem sok ez?
              Vagy kezed simogató mozdulatát
               egy intést - jöjj! -, s boldog leszek




         Virágot adhatnék száz szálat vagy ezret, 
           de szerető szívet csak egyetlen egyet!




Hogyha a lelked úgy érzed rátalált a másik felére, akkor még Ti magatok sem választhatjátok el magatokat egymástól…addig lökdös majd egymás útjába az élet amíg fel nem ismeritek az előre                                 megírt sorsotokat…




     Az emberek azt mondják, hogy megváltoztál, ha           megszűnsz úgy viselkedni, ahogy nekik megfelel.




  Hosszú évekig számtalan különféle módszert         bevetve hajszoltam a boldogságot, és a közben  felhalmozott rengeteg szerzemény és eredmény a      végén teljesen tönkretett. Az élet, ha túlzottan  hajszolod, végül a sírba visz. Az idő, ha üldözöd, pont úgy fog viselkedni, mint egy bűnöző: mindig i s egy megyével vagy egy szobányival előtted jár,  megváltoztatja a nevét és a hajszínét, csak hogy  egérutat nyerjen, épp amikor az új letartóztatási            paranccsal a kezedben belépsz a motel  előcsarnokába, ő kioson a hátsó ajtón, csak egy  égő cigarettavéget hagyva a hamutartóban, hogy    cukkoljon. Valamikor meg kell állnod, mert az       idő nem fog. Be kell ismerned, képtelen vagy  fülön csípni. Arra is rá kell jönnöd, hogy nem is    ez a feladatod. Egy bizonyos ponton túl fel kell        adnod az üldözést, meg kell állnod, és hagynod               kell, hogy a boldogság rád találjon.



           Tudod mi az igazi szenvedés? Nézni, ahogy                        szertefoszlik az álmod, és mosolyogni,
                   mintha minden rendben lenne ..



 Ha nem keres, nem is voltál igazán fontos számára                                               soha!





          Ha még mindig keresed azt a személyt, aki                megváltoztatná az életedet, vess egy pillantást a                                               tükörbe.


   Nem luxus amire vágyom csak arra ,hogy eltudjam                      tartani tisztességgel a családom



     AMÍG A SZÍVEM UTOLSÓT NEM DOBBAN SZERETNI FOGLAK AZ ÉLETEMNÉL IS JOBBAN





Vannak olyanok, akik ok nélkül bántanak, fájdalmat okoznak, és te így megtanulod becsülni a szeretetet és a törődést. Vannak, akik a mélybe löknek, hagynak lezuhanni, de így tudsz majd mindig felállni. Vannak, akiket elveszítesz, mert meghalnak, te pedig így                            tanulod meg értékelni az életet...


                   Szeretnék ott lenni, ahol te vagy,
                    kisimítani arcodból a ráncokat,
                    letörölni szemedből a könnyed,
                 hinni, hogy velem együtt könnyebb.



 Szeretlek, mert eljöttél az életembe. Ebben benne van      minden... És most együtt vagyunk, és szeretjük              egymást. Úgy érzem, nem tudnék élni, ha nem                      szeretnélek. Te vagy az éltető levegőm.






 Idő és távolság nem számít.Akit szeretsz, arra előbb-       utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy          hangolva vele. Sőt, nem csak hangolva, kötve is.





                          Mit jelent téged szeretni?
                Madarak énekében hangodat keresni,
               féktelen szenvedélyt válladon pihegni,
              szerelmes éj után mámorban heverni.
                   Bőröd illatát ezer közül tudni,
              az igazban hinni, sohasem hazudni,
              hinni benned és vigyázni fényedet,
                rajzolni föléd végtelen kék eget.



         Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
               S csak akkor szűnik ez a szerelem,
            ha meghalok s hideg gödörbe tesznek.
           S vajon akkor meg fog-e szűnni? Nem!



                   Ha majd a sok hazugság véget ér!
                 s te megszeretsz szilaj szerelmemért,
             ha nem lesz szíved már, hogy megtagadj
                   s pirosra gyullad arcodon a fagy
                    s forró tüzes vér-rózsa nyíl reája;
                        aranyhajad fojtó Niagarája
                    elönti sápadt főm s fejem felett
                örök tavaszt ragyog rám két szemed
                  és átfog két kar, perzselő, fehér...
                Ha majd a sok hazugság véget ér!!



A szerelem nem győzelem, ahol megnyered magadnak       azt, akit szeretsz. A szerelem igazából kőkemény            vereség. Le kell győzzenek ahhoz, hogy tiszteld és                            igazán értékelni tudd a másikat.



              Ne hazudj, ne lopj, ne csalj és ne igyál.

                  De ha hazudsz, hazudj kegyesen,
                     Ha lopsz, lopj csókot édeset,
              Ha csalsz, csalj mosolyt az arcára,
          Ha iszol, idd a kedvesed minden szavát




               Nem tudsz olyan közel lenni hozzám, 
                  hogy ne hiányoznál szüntelenül.


Mindenki arról álmodozik, hogy egy napon belép egy     férfi, aki meglátja bennük az igazi nőt, az érzéki            asszonyt, a hűséges társat, a megértő barátnőt.






Azt akarom, hogy úgy nézzen rám, hogy igen, ő hozzám tartozik, de tudja azt, hogy mennyire törékeny minden, ami mögöttem lapul. Tudjon róla, tudjon mindenről, és pont ezért ragyogjon a szeme. Éreztesse, hogy több vagyok, mint aminek érzem magam




            Ha egy könnycsepp legördül arcomon,
               az azért van, mert hiányzol nagyon,
             a hiányod megszokni soha se fogom,
           mert itt élsz szívemben, s ez jó nagyon!!



         Az angyalok úgy hívják: égi gyönyörűség,

             Az ördögök úgy nevezik: pokoli kín,
         
   Az emberek azt mondják: szerelem.



 Nincs múlt se jövő csak a pillanat mely boldogságot jelent abba a pillanatban mikor vele lehetsz, de ne feledjük a pillanat se tart örökké bárhogy kívánnánk




     Ezen a világon nem vagy Te hiába,tudnod kell,
         valahol egy másik ember még Rád is várhat.
         Nyújtja remegő kezét, hisz szeretetre éhes,
      lehet, hogy neki Te leszel az utolsó reménye.




                         Félek, ezen az éjszakán
                          Az álmok is alszanak
                        Csak én vagyok ébren,
                      Bennem a magány dalol
                        Talán messze-messze
                       Te már alszol valahol
                     És álmodsz is, tán rólam
                        De reggelre elfelejted
                        Érzed, egyre közelebb
                          Hoznak hozzám a
                            Rohanó percek




                        Nem voltam rossz sosem,
                           csak szeretetre éhes,
                     nekem is van érző szívem,
                          mi szeretni is képes.
                     Egyszer talán lesz valaki,
                         ki megtalálja bennem
                      az elfojtott, forró tüzet,
                           mellyel égni mertem.


                Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
                     Hogy meddig lobog vérünk,
             Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
                 Hanem az, hogy volt egy napunk,
                       Amiért érdemes volt élni.



Őrizd a lángot, ne hagyd kihunyni, benned
a jóság, benned a szépség! Ne törődj a rút,
csúnya világgal! Szeresd önmagad,benned az érték.
Tanulj meg felemelt fejjel járni, tanulj meg hinni!









2013. augusztus 16., péntek

idézet 16

  Elegem van abból,hogy mindig én alázkodok


    Vitát követő vita után én magyarázkodok

  Mért olyan hihetetlen nekem vannak érzéseim

Mért nem válaszolod meg soha  a feltett kérdéseim

   Ez is újabb kérdés amire ismét nem jön válasz

   Fáj de el kell fogadjam,nem te leszel a támasz

     Hülyítettem én is,de tudtam szívből szeretni

Tróger vagyok tudom,de nem tudlak téged feledni

   Hülyítettél te engem,de mellé nem is szerettél

  Tróger voltál velem kedves,engem el is feledtél

    Elfeledtél mégis mindig arra utalsz te nekem

  Van még az életedben egy betöltetlen szerepem

                      Betölteni nem tudom,

              mert nem hagyod hogy így legyen

     Bánatomban szavakkal szárnyalok a rímeken


Kevés férfi tudja, hogy egy újjal végig simítani a

    nő arcán több, mint megmarkolni a fenekét... 

         Hogy mélyen a szemébe nézve jobban

    megismerhető, mint a dekoltázsába bámulva...

   Hogy beszélgetve vele többet megtudhat róla, 

                  mint utána leselkedve..

  Hogy érdeklődéssel meghallgatni és megérteni

        felemelőbb, mint kocsival, pozícióval, 

                     pénzzel felvágni előtte...

       Hogy végig cirógatni és csókolni testét


   élvezetesebb, mint egyből a bugyijába nyúlni... 

              És hogy a hűség ott kezdődik, 

          hogy nem forgolódik más nők után..

              Hogy jobban megbecsüli azt, 

           ha a férfi a házimunkában segít, 

                mint azt,ha étterembe viszi...

Hogy az igazi nő szemében többet jelent az a férfi,

    akit szeretnek a gyerekei, mint aki mindent

    megvesz nekik.. Hogy egy jó szóval beljebb

    kerülhet a szívébe, mint ezer hazug ígérettel....



Akit érdekel, mi van veled, akinek fontos vagy,

az sosem alszik el anélkül, hogy ne tudjon rólad

mindent, hogy sikerült a napod, ki bántott meg,

miért buktál ki, minek örültél, vagy épp miért

            sírtál.....mert fontos vagy neki !



IGEN! az a nő vagyok aki hibázik ugyan úgy mint mindenki...

IGEN! az a nő vagyok akit nem tudtak megbecsülni...


IGEN! az a nő vagyok akiről rosszakat mondtak...


IGEN! az a nő vagyok akit boldogtalannak akartak


látni...de boldog vagyok!!

és tudod mit? TANULTAM A HIBÁKBÓL sokszor
   elestem de felálltam és még mindig talpon vagyok..

    HARCOLOK AZÉRT AMIT AKAROK ÉS

        AZOKÉRT AKIKET SZERETEK, ÉS

                         SZERETNEK.




  Mindennap rád gondolok, minden este veled

  alszom, reggelente veled ébredek, napközben

miattad vagyok éberebb. Úgy szeretlek, mint még

  soha senkit, fogadd el, mert ezt tudja mindenki.

   Kész vagyok feláldozni az életem, és odaadni

      mindenem. Veled leszek egy kis időre, ha

                szeretnéd, akkor örökre.







2013. június 2., vasárnap

idézet15

  •                   Találkozás és búcsúzás 
  •                       Az élet annyi csak,
  •                   Valaki jön,valaki megy,
  •                   S az emlék megmarad !

2013. május 29., szerda

idézet 14

Egyszer majd rájössz, hogy az egy éjszakás kalandok már nem hoznak boldogságot, az alkohol már nem oltja a szomjad, a cigaretta már nem oldja a feszültséget, és a haverok nem bújnak hozzád ha fázol... és akkor majd rájössz, hogy minden amit akartál ott volt az orrod előtt. De már késő lesz.







       ,,Tudom, hogy nincs bennem 
                 semmi különös. 
  Az átlag emberek átlag életét élem. 
 Nem alkottam semmi emlékezetest,      nevem hamarosan homályba vész,
  de tiszta szívből, igaz szerelemmel                       szerettem valakit,
       és ez nekem teljesen elég."




 ,,Vajon hogy kell feladni egy érzést?            Egyszerűen csak döntsem el, 

                     hogy  feladom,  

  és eszerint viselkedjek és közben                mondjak ellent a szívemnek és                    sodródjak tőle egyre és egyre                                      távolabb? 

Akkor talán egy nap elfelejtem igéző             barna szemének melegségét, 

   kellemes hangját, édes mosolyát? 

Vajon eljön az idő, mikor mind eltűnik belőlem és a szívemből a fájdalom? Minden nyom nélkül, mintha soha nem                is lett volna semmi."


















        Hiába vidám a facebook állapot,


    ha a lány nem érez mást,csak bánatot  











Nem nézhetsz vissza, ha egyszer


eldöntötted, hogy mindent és


mindenkit magad mögött kell


hagynod. Vágd ki és dobd el a szíved,


ha kell. Szakítsd ki magadból minden


olyan porcikádat, ami maradásra


késztetne, semmi ne maradjon benned,


ami gátolhat abban, hogy eltűnj.


Ha erre képes vagy, csak akkor tudsz


megszabadulni a kínoktól.



             Jobb feledni és mosolyogni, 



            mint emlékezni és bánkódni.













Ne tekints hátra, ne vájkálj a múltban, mert ami elmúlt, elmúlt. És ne aggodalmaskodj a jövő miatt, mert az messze van. Élj a jelenben és tedd olyanná, hogy érdemes legyen visszaemlékezni rá.